A hám

A hám a testünket a külvilágtól elhatároló, átlagosan 0,1 mm vastagságú többrétegű elszarusodó laphám. Szerkezete tömör, felületének elszarusodott rétege állandóan lehámlik. A hám a testnyílásoknál a nyálkahártyák el nem szarusodó hámszövetébe megy át. Vastagsága elsősorban az alapi réteg sejtjeinek szaporodási sebességétől függ. A hámsejtek az alapi rétegben folyamatosan osztódnak, az új sejtek a felszín felé mozognak, eközben veszítenek víztartalmukból és ellaposodnak. A sejtek átlagosan 28 nap alatt érik el a bőrfelszínt, ahol leválnak. A pórusok hám felületén lévő apró nyílások, az arcon nagyobbak, más területeken rendszerint nem is látszanak. Pórusoknak hívjuk az izzadságmirigyek, a faggyúmirigyek, és az illatmirigyek nyílásait is. Az elhalt felszíni sejteket speciális zsírok tartják össze és teszik a vízhatlanná. A hám felületén levő árkok és lécek jellegzetes, az egyedre jellemző rajzolatot alkotnak. A hámban nincsenek erek, a hámsejteket az irha legfelső rétegében futó hajszálerek táplálják. A hámot 90%-ban hámsejtek alkotják, változásuknak megfelelően 5 réteget különböztetünk meg: alapi réteg, tüskés sejtes réteg, szemcsés réteg, fénylő réteg, szaruréteg.

Alapi réteg: az irhát borító alapi réteg egy sejtsor vastagságú, henger alakú sejtekből áll. Ezek a sejtek őssejtként viselkednek, folyamatos osztódásuk biztosítja a hám regenerációjához szükséges sejtmennyiséget. Az újonnan képződött sejtek többlépcsős érési folyamat során a felsőbb rétegekbe jutnak. Az alapi sejtek az általuk termelt, az irha és a hám közötti határt jelentő bazálmembránon ülnek. A bazálmembránban található fehérjék ill. kollagének kapcsolják össze a hámot és az irhát. Az alapi réteg sejtjei ezen keresztül veszik fel az irhában futó apró erek (kapillárisok) által odaszállított táplálékukat.

Tüskés sejtes réteg: néhány sejtsornyi sokszögű sejtek alkotják. Különleges sejthártya képződményeik révén (desmosomák és azokhoz kapcsolódó tonofibrillumok) szorosan kötődnek egymáshoz, ez eredményezi a hám mechanikai ellenálló képességét. A bőr lipidjei is ezekben a sejtekben képződnek, majd a szemcsés rétegben a sejtek közé kerülnek.

Szemcsés réteg: ebben a rétegben a hámsejtek fokozatosan ellaposodnak, ezekben a sejtekben kezdődik meg az elszarusodási folyamat. Nevét a kis fehérje egységekből felépülő keratohialin szemcséktől kapta.

Fénylő réteg: nevét erős fénytörő képessége miatt kapta. A sejtek laposak és szorosan helyezkednek el egymás mellett. A sejthatárok már nem ismerhetők fel. Csak a tenyéren és a talpon található ez a réteg.

Szaruréteg: a hám legfelső, sejtmagvakat már nem tartalmazó rétege, belsejében szaru (lágy keratin) található. Az elszarusodott sejtek között az epidermális lipidek helyezkednek el. A szaruréteg alsó egyharmada permeábilitási barrierként szolgál, azaz védelmet nyújt a bőr mélyebb rétegeinek a külső behatásokkal szemben. A hám legfelső rétegében a sejtek már teljesen elszarusodtak, elhaltak és szabad szemmel nem láthatóan folyamatosan lehámlanak. A szaruréteg vastagsága testtájanként (0,05-0,2 mm, kb. 20 sejtsor) változik. A hajlatokban a legvékonyabb, a talpon a legvastagabb, itt akár 1 mm is lehet.

A hám egyéb sejtjei: pigmentsejtek, Langerhans-sejtek, Merkel sejtek. A hámsejteknél nagyobb pigmentsejtek az alapi réteg sejtjei között találhatók, faágszerű nyúlványaikkal a tüskés réteg sejtjei közé nyúlnak. Ezekkel a nyúlványokkal a Golgi membránjukban ultraibolya sugárzás hatására termelt melanint a tüskés réteg sejtjeibe juttatják. A Langerhans-sejtek az immunrendszer hámban található nyúlványos sejtjei. A Merkel sejtek szerepe kevéssé ismert, az idegrendszerhez tartoznak.